csit�tom magam hogy visszatartsam
mi felem�szt lassan-lassan,
tudni val� hogy minden mi te vagy
id�vel �s szerelemmel v�lt a r�szemm� de sebaj.
mondom mikor m�r nem b�rom,
t�l kell l�pnem rajtad mert elh�zom,
elh�zik a sajn�lat mit �rzek, de ki ir�nt?
�n vagyok saj�t magam b�lv�nya?
ha megl�tn�m magam r�gt�n b�ln�v� v�lna,
s levad�szn�m mert ut�lom az emberi �llatokat

�gy hittem te vagy az kire v�rtam,
de nem mert r�d m�s v�r, �rtatlan
� se tudja, s te se tudod
hogy mit jelentesz nekem
s mikor mind eggy� v�lunk az Er�vel
akkor tudj�k csak majd meg

ha t�nyleg �gy van ahogy mondod
s sok volt kital�lt gondom,
ezt is �rd hozz�
a nem konfirm�ltakhoz.

szomor� felismer�s s rem�lem helyes,
te vagy az ki mindig megmentesz, kedves
ak�rhol j�rok b�rmit is csin�lok,
te ott teremsz �s megmentesz

les�t�m szemeim s elt�rz�tom tekintetem,
mikor � mondta szeret, legyintettem,
de te nem mondtad, �gy m�g nem,
s most szemmel k�vetem mindenem.

k�vetem a szellemed,
k�vetelem hogy elfeledjelek
de nem megy mi nem mehet
nincs hatalmunk e felett,
�g ki �g s sz�p ki sz�p
megtal�lod a boldogs�god
csak nem velem de mi�rt?

mi�rt nem lehetek �n is fontos darabja l�tednek?
mi�rt nem �reztethetem veled ny�ltan mit �rzek?
s amikor hazafele andalgok
mindig elmegyek alattad
s f�jok kezemb�l angyalokat
de nem l�tsz mert elb�jok

veszed mit venned kell,
eszerint �zenek
neked hagy menjek el
hisz nem hi�nyolsz soha
tal�n a hi�nyom r��bresztene
hogy �n voltam ott s oda.

v�nd�rlok mint l�lek a testben,
t�ged l�tlak kicsi csillag az estben.

am�g �lek s l�zetem,
f�ggetlen�l att�l, f�lek e
rem�lem l�tlak a f�nyben de
nem id� el�tt, v�gzetem.

v�geztem